Amit gondolok a sportpszichológiáról...
Sportolókkal dolgozni olyan, mintha az ember folyamatosan világot látna egy kis hátizsákkal a hátán, hiszen az úton annyi új tapasztalat, nagy felismerés, leküzdendő akadály vár ránk. Versenyzőként az ember hatalmas harcot vív saját magával, feszegeti a határokat, hogy újabb és újabb csúcsokat dönthessen meg. Mindannyian szeretnénk olimpiát nyerni vagy a dobogón állni egy rangos versenyen, de gyakorta elfelejtjük, hogy egy-egy kimagasló eredmény mögött mekkora munka is áll, mennyi lemondás, meg nem élt nagy pillanat. Felteszünk mindent egyetlen lapra, kitartóan dolgozunk éveken, évtizedeken át, hogy esélyünk legyen megélni az álmainkat, még ha időnként olyan távolinak és elérhetetlennek tűnnek is ezek.
Maga az út nem könnyű, sőt, pokolian nehéz, éppen ezért nem kell egyedül végigcsinálnod. Én nem fogok helyetted lefutni egy maratont vagy leúszni 800 métert a medencében, de segíthetek abban, hogy ez könnyebb legyen, hogy élvezni tudd a versenyzést és úgy álhass majd ott az út végén, hogy igen, ez megérte. Nekem az a fontos, hogy önmagad bajnoka légy, mind a pályán, mind azon kívül, mert hidd el, később ez számít majd igazán…