A szó elszáll, az írás megmarad, de igazán csak a tettek beszélnek. Nem tudom, mi lehetne hitelesebb annál, mint amikor emberek mesélnek őszintén és nyíltan a saját megélt tapasztalataikról. Így hoztam néhány véleményt, gondolatot, amit mások írtak, mondtak a közös munkáról és rólam. Nem lehetek elég hálás azért, hogy ismerhetem őket és dolgozhatok/dolgozhattam velük és persze azokkal, akiknek a története még itt lehetne, de nincs lehetőség mindenkit megemlíteni és idézni, mert az már egy regény volna.

Szóval köszönöm, hogy vagytok/voltatok és szeretném, ha tudnátok, hogy mérhetetlenül büszke vagyok rátok…

pszichológiai konzultáció, pszichológus gyerekeknek, pszichológus mohács, párkapcsolati nehézségek, sportpszichológia, szorongás
  • „Energiadús lendülete, pozitivitása és akarása szinte ráragad az emberre és ösztönöz, hogy adj bele te magad is mindig egy kis extrát…”

    „Olyan technikák elsajátításában segített, amelyek mind a felkészülésben, mind a tétmeccsek során nagyon hasznosak. Autogén tréning, üvegbúra, a külső szemszögből néző bölcs öregember. Technikák, amelyek segítségével már a kezdetektől is optimális hozzáállást lehet elérni. Emellett energiadús lendülete, pozitivitása és akarása szinte ráragad az emberre és ösztönöz, hogy adj bele te magad is mindig egy kis extrát…” (Kiss Tamás, vb-negyeddöntős, korábbi világranglista első E-sportoló, az Év E-sportolója Magyarországon 2021-ben)

  • „Neked köszönhetően kezdtem el újból élvezni a játékot, tudtam ismét felszabadult és önmagam lenni a pályán...”

    „Neked köszönhetően kezdtem el újból élvezni a játékot, tudtam ismét felszabadult és önmagam lenni a pályán. Másképp gondolok rengeteg dologra, és állok hozzá a történésekhez, egy sokkal pozitívabb szemléletben. Egyre jobban kezdem megérteni, mit miért csinálok, mi miért úgy van, ahogy. Rengeteget segítettél, főleg önbizalom terén. Nem tudok elég hálás lenni, ahogy átsegítettél a nehezebb időszakokon, mindig számíthattam rád. Csak ajánlani tudom a közös munkát veled!” (16 éves kézilabdázó)

  • „Amióta feltetted a kérdést: 'Ha egy Ferrarid van, akkor miért vezeted úgy, mint egy Fiatot?' azóta büszkén vezetem a Ferrarimat...”

    „A konzultációk alatt tanultam meg a segítségeddel, hogy nem felesleges kimondani azt, ami fáj, azt, ami dühít. Megtanultam értékelni magamat, ez által kiállni magamért és hátrahagyni olyan embereket, akik nem voltak mellém valók. A szűk látásmódomat szépen lassan felváltotta az, hogy igyekeztem a kis körön kívül látni és így a görcsösséget egyfajta nyugalom váltotta fel. Több nézőpontból vizsgálok helyzeteket, ami nagy segítség számomra. A halogatás helyett a tettek mezejére léptem és így rengeteg új kaput nyitottam ki saját magamnak. Mindig büszkeséggel tölt el, ha látom, hogy jobban kezeltem egy helyzetet, mint azelőtt. Ha pedig érzem, hogy valamit rosszul kezeltem, akkor általában már mindig tudom, hogyan lehetne azon változtatni.
    A rosszabb napokon mindig a tanácsaid csengenek a fülemben és mindig erőt adnak. Újra előtört bennem a mozgás szeretete és élvezem a futást. Az olvasás kikapcsolódássá vált számomra és az érettségi szünet alatt májusban mindig egy órával korábban keltem, hogy a szóbeli tétetek tanulása előtt olvassak. A filmeket, amiket ajánlottál, többször visszanéztem, mert annyira megszerettem a mondanivalójukat. Teljesen más szemmel látom a világot és magamat is, amiért nagyon hálás vagyok neked. Amióta feltetted a kérdést: „Ha egy Ferrarid van, akkor miért vezeted úgy, mint egy Fiatot?” azóta büszkén vezetem a Ferrarimat. Köszönöm! (Lili - 19 éves, leendő egyetemista)

  • „Ádám segítségével egy sokkal kiegyensúlyozottabb gyermekké vált…”

    „Kicsit több mint 1 éve kezdte meg a gyermekem a közös munkát Ádámmal. Hétről-hétre újabb és újabb technikákat alkalmazva vált egyre magabiztosabbá. A versenyeken tökéletesen tudja, milyen helyzetben, mi az, ami őt átlendíti a nehezebb szituációkon. Nem csak a sportban hasznosítja ezeket a „varázslatokat” (én csak így hívom), hanem az iskolában is. Ő már nem stresszel egy váratlan felmérőn vagy felelésen. Ádám segítségével egy sokkal kiegyensúlyozottabb gyermekké vált…” (egy 11 éves úszó édesanyja)

  • „Nekem elsősorban a fókuszpontok megtalálásában és a saját önbizalmam erősítésében segített…”

    „Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy nem korábban találkoztam sportpszichológussal. Úgy gondolom a gyermekkorban elkezdett mentális munka - ha kellően motivált a sportoló – rengeteg pluszt adhat. Az Ádámmal való közös munkánk során egyetlen alkalmat sem bántam meg. Nekem elsősorban a fókuszpontok megtalálásában és a saját önbizalmam erősítésében segített…” (31 éves kézilabdázó)

  • „Nélküle nem lennék az, aki vagyok. Ő egy igazi példakép…”

    „Amióta az Ádámmal dolgozom, az életem teljesen megváltozott. Eszméletlen, mennyi mindent kaptam tőle. Többek között célt, önbizalmat, kitartást. Megtanította, hogy bármire képes vagyok, csak el kell hinnem. Nem csak kiváló szakember, hanem nagyon jó 'barát' is, akiben megbízok, és elmondhatom neki a bánatom. Ő végig hallgat és segít. Nem tudom neki eléggé megköszönni, amit kaptam tőle. Nélküle nem lennék az, aki vagyok. Ő egy igazi példakép…” (16 éves evezős)

  • „Ádám szó szerint egy hétköznapi szuperhős erejével bárkit fel tud emelni, ő az, aki nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen!”

    „Tényleg nincs olyan, hogy lehetetlen! Már több mint egy éve ismerem Ádámot és dolgozok vele. 2021 tavaszán jött először hozzánk előadást tartani. Kevesebb, mint egy hónap után volt egy versenyünk Kaposváron. Szerdán mentünk, addig az egész hetet végig edzettük, így kicsit fáradtan mentünk oda. Két számból indultam, az első az 50 gyors volt, izgultam előtte, nem is sikerült úgy, ahogy azt vártam. Kicsit fáradtan, de annál határozottabban ugrottam be a 200 pillangóra, ami egy hatalmas egyéni csúcs lett és hosszú idő után újra visszatértem. Ezek után nyáron folyamatosan jártam hozzá egyéniben, ami nagyon sokat segített abban, hogy szeptembertől új motivációval kezdjem el a felkészülést. Hetente konzultáltunk. Úszásban sorban elért sikerek mellett az iskolai és magánéleti dolgaim is sokkal pozitívabbak lettek. Pár hónap leforgása alatt akkorát ugrott a magabiztosságom, mint még előtte soha.
    Nagyon élveztem a közösen elbeszélgetett óráinkat. Ádám szakmailag és emberileg is nagyon jó. Megértő, segítőkész, de ha kell, akkor rá tud csapni az asztalra, hogy visszatérítsen a normális útra, és persze néha még vicces is. Nagyon sok mélypontról segített már ki. Nélküle nem tartanék ott, ahol jelenleg tartok, sőt biztosra veszem, hogy nem is úsznék már. Ádám szó szerint egy hétköznapi szuperhős erejével bárkit fel tud emelni, ő az, aki nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen!” (18 éves úszó)

  • „Bár a cél még messze van, de tudom, hogy jó úton vagyunk felé, és erősebb leszek, mint valaha voltam…”

    „Október elején kezdtük a közös munkát. Az elején bevallom, egy kicsit szkeptikus voltam a sportpszichológiával kapcsolatban, mert korábban volt már tapasztalatom a mentáltréninggel, ami kevésbé vált be nekem, de nagyot tévedtem. Szerintem már az elejétől gördülékenyen ment a munka, aminek meg lett az eredménye. Már a kezdetektől a személyes találkozásokon kívül, messengeren is tartottuk a kapcsolatot, ami nekem sokat számított. Minden nap visszaolvastam az üzenetváltásainkat, ami plusz erőt és motivációt adott. A legelső találkozásunk, és a következő meccsem között 5 nap telt el. Az alatt az 5 nap alatt gyakoroltam a technikákat, hogy a meccsen is tudjam majd alkalmazni. Az iskolában és az edzéseken is beváltak. Számomra hihetetlen volt, hogy valami, ami elől elmenekültem volna, (például egy dolgozat, vagy edzésen egy gyakorlat) nem okozott akkora stresszt, egy technika megtétele, és 1 nap közös munka után.
    A következő meccsen, sok idő óta először, újra sokat próbálkoztam a pályán. Több volt a motivációm, és úgy éreztem, hogy erősebb vagyok. Úgy jöttem le a pályáról, hogy ez jó volt, és ilyenre nagyon rég volt példa. Ezek után volt 2 hetünk a következő megmérettetésig. Na ott éreztem csak igazán, hogy újra elkezdtem élvezni. Nagyon sokat próbálkoztam, azután is, amikor nem sikerült. Felszabadultan tudtam játszani, és kizártam a külvilágot. Jól éreztem magam. Ezt csak neked köszönhettem.
    A meccsnap reggelén kaptam egy üzenetet. Az hatalmas erőt adott, mert nagyon azt éreztem, hogy valaki hisz bennem és fontos vagyok valakinek. Többször is elolvastam, és egész nap a fejemben volt. Nagyon hálás vagyok neked, és mindig is az leszek. Rengeteget segítesz, szíved-lelked beleadod, és mindig számíthatok rád. Bár a cél még messze van, de tudom, hogy jó úton vagyunk felé, és erősebb leszek, mint valaha voltam…” (14 éves kézilabdázó)

  • „Egy rosszul (feladással) végződött verseny után kaptuk a dublótársammal azt a lehetőséget, hogy az Ádámhoz járjunk. Ezt azóta is az egyik legjobb dolognak tartom, ami akkor történhetett…”

    „Mióta elkezdtem az evezést, érdekelt a sport mentális része. Próbáltam könyveken keresztül betekintést nyerni ebbe, de az közel sem tudott annyit adni, mint a közös munka az Ádámmal. Egy rosszul (feladással) végződött verseny után kaptuk a dublótársammal azt a lehetőséget, hogy az Ádámhoz járjunk. Ezt azóta is az egyik legjobb dolognak tartom, ami akkor történhetett, mert olyan dolgokat tanulhattunk tőle, ami később nem csak a versenyzéshez és az evezéshez való hozzáállásunkon segített, de az életünk minden más területén is. Például a tanulásban, iskolai dolgokban, de még az emberi kapcsolatainkban is.
    A negatív helyzeteket, zavaró vagy nem kedvelt dolgokat fejben megtanultuk átformálni olyan tényezőkké, amik a célunkhoz közelebb visznek és a fejlődésünket szolgálják. Emellett Ádám rávilágított arra is, hogy a versenyre/edzésre való felkészülés és az ezek közbeni gondolataink mennyire befolyásolják a fizikai maximumunkat. A sok technika mellett (amiket azóta is napi szinten használok), nekem a legmeghatározóbb dolog, amit neki köszönhetek, hogy rengeteget fejlődött az önbizalmam és már meg tudom élni a jelen pillanatát, ami szerintem mindennek az alapja…” (18 éves evezős)

  • „Mióta együtt dolgozunk, sokkal bátrabb lettem, nem izgulok már a meccsek előtt, nem az eredményre fókuszálok…”

    „Sokat jelent nekem, hogy az Ádám ennyi mindenben tud nekem segíteni és ezt köszönöm is neki. Mióta együtt dolgozunk, sokkal bátrabb lettem, nem izgulok már a meccsek előtt, nem az eredményre fókuszálok…” (12 éves kézilabdázó)

  • „Voltak napjaim, amikor iszonyatosan rosszul éreztem magamat, nem voltam ott fejben, például egy verseny előtt és rá tudtam írni az Ádámra (sokszor eljön a versenyünkre) és öt perc alatt megoldotta a problémámat...”

    „Most már egy jó ideje dolgozom az Ádámmal és nagyon sok mindent köszönhetek neki, ő az a személy, aki megerősítette bennem azt, hogy képes vagyok mindenre. Nekem csomó problémám volt az életben, nagyon sok olyan dolog, amit pszichológus nélkül nem tudtam volna megoldani, de jött az Ádám és segített. Voltak napjaim, amikor iszonyatosan rosszul éreztem magamat, nem voltam ott fejben, például egy verseny előtt és rá tudtam írni az Ádámra (sokszor eljön a versenyünkre) és öt perc alatt megoldotta a problémámat. Számomra az Ádám, ha nem jött volna az úszószakosztályhoz, akkor lehet, hogy már régen abbahagytam volna az úszást, mert olyan szinten nem volt rend a fejemben.
    Most már másfél éve dolgozom az Ádámmal és ez a másfél év (folyamatos munka, olvasás, beszélgetés, motiváció és a rengeteg hit, amit felém mutatott, a folyamatos tanácsok, amiket mondott nekem) nagyon megerősített és én készen állok rá, hogy együtt érjünk a célba. Nyilván ez egy nagyon hosszú út lesz, egy nagyon hosszú folyamat, de hogy most már itt van az Ádám, úgy érzem, képes vagyok rá és köszönök neki mindent, amit eddig tett értem!” (16 éves úszó)

  • „Amikor először volt csoportunk, nem gondoltam, hogy ez egy ilyen komoly dologgá fog válni, pedig most már igen komolyan veszem...”

    „Amikor először volt csoportunk, nem gondoltam, hogy ez egy ilyen komoly dologgá fog válni, pedig most már igen komolyan veszem. Nekem személy szerint sokat segített és sokat fejlődtem, mind mentálisan, mind fizikálisan. Most már sokkal jobban megy a sport és minden más is…” (12 éves kézilabdázó)

  • „Örömmel vártam, hogy lehúzhassam és úgy sikerült minden, mert megfogadtam minden tanácsodat, amit csak mondtál...”

    „Régebbről, sőt, nem is mondok annyira régi időt, mert kb. egy hónappal ezelőtt hasfájásig izgultam, ami szerintem a nem egészséges kategóriába tartozott és volt, hogy pánikrohamom is volt egy-egy rosszabb versenyen. De amikor beszéltünk az ergoról és a felmérőről, meg leírtam, amiket átbeszéltünk, utána pár nappal rá az ergo felmérőkor cseppet sem szorongtam tőle. Örömmel vártam, hogy lehúzhassam és úgy sikerült minden, mert megfogadtam minden tanácsodat, amit csak mondtál.
    Főként azért volt számomra meglepő a hirtelen pozitív változás, mert ilyen kevés idő alatt még sosem fordult át a gondolkodásom egyik pontról a másikra és hálásan köszönöm, hogy tanulhatok tőled a sportról, a gondolkodásról és minden másról, mert nekem az evezés elengedhetetlen és szerintem fontos, hogy a felmérőknél és a nekem stresszesebb helyzeteknél is ott legyek fejben és tudjam kezelni az adott helyzetet anélkül, hogy izgulnék vagy félnék tőle. Remélem, hogy még a közös munkánkból sokat fejlődhetek és javulhatok…” (14 éves evezős)

  • „Mikor felálltam a rajtkőre, minden megszűnt körülöttem, csak én voltam és az, hogy meg tudom csinálni! Hittem magamban, mert bevillantak Ádám szavai…”

    „Senki se mondta, hogy könnyű lesz! Valóban nem lesz az, de vannak dolgok és vannak emberek, akik könnyebbé tehetik, vagy segítenek abban, hogy könnyebb legyen! Így és talán ezen mottó alapján került szóba Ádám neve, hogy keressem fel!
    Sok-sok éven keresztül versenyszerűen úsztam, azt mondhatom szép sikereket értem el, imádtam a sportot, imádtam, amit csináltam minden vele járójával együtt. Szép volt, sikeres volt, de egyszer úgy döntöttem, elég volt! Talán nem volt olyan edző mellettem, mögöttem, aki azt mondta volna, benned még van, fel a fejjel, tovább. A pontos miértje nem volt meg! De sosem tudtam kimondani igazán, hogy itt és most vége, maradt bennem némi elvarratlan szál, maradt bennem némi tüske (2005).
    Aztán a tavalyi évben (2021) úgy alakultak a dolgaim, hogy újra az úszásnak szentelem minden időm és így ismerkedtem meg jobban Ádámmal, akinek nagyon sokat köszönhetek! Jó pár szerda délelőttöt beszélgettünk át, sosem néztük az időt, akkor ott csak ő volt és én. Ő kérdezett, én válaszoltam. Megbeszéltünk, átbeszéltünk minden apró részletet, mit, miért és hogyan kell fejben, testben, lélekben átformálni, máshogy csinálni, milyen eszközökkel tudok még jobb lenni, a legjobb lenni! Közös cél a novemberi országos bajnokságon döntőbe kerülés, legjobb 16! Hatalmas feladat, amire azt kell mondjam, 33 évesen sem voltam felkészülve igazán fejben! De a minden heti konzultáció, a napi szinten való kommunikáció, azt a pozitív gondolkodásmódot, amit Ádám átadott nekem, az a szakmai tudás, ami az ő birtokában van, amivel átsegített a nehezebb napokon, elhittem, hogy sikerülni fog! Hisz akkor és ott elhitette velem, hogy én vagyok a főhős. Nekem nincsen vesztenivalóm, én itt már csak győztes vagyok! Akárhányadik leszek, én magamnak bebizonyítom, hogy a legjobb vagyok! Ilyet, amit én tettem, senki nem tett még, tehát emelt fővel és büszkén álljak a rajtkőre és csináljam magamnak! És képzeljétek el, mikor felálltam a rajtkőre, minden megszűnt körülöttem, csak én voltam és az, hogy meg tudom csinálni! Hittem magamban, mert bevillantak Ádám szavai…
    'Te már most győztes vagy'
    Ugyan 17. lettem, éppen lecsúszva a döntőről, de akkor és ott én a saját magam győztese voltam, és úgy jöttem ki az uszodából, hogy most akkor lezárhatok egy korszakot, megvannak az elvarratlan szálak. Én hiszem azt, ha sok-sok évvel ezelőtt is ilyen és hasonló emberek foglalkoztak volna velünk sportolókkal, akkor sokan még a mai napig a medencében úsznánk a hosszokat.
    Én úgy gondolom, Ádám a mohácsi, de nem csak a mohácsi, hanem bárhol élő sportolónak, civil embernek a segítségére van és a legjobb, legprofibb szakmai tudása szerint jár el! Nyugodt szívvel ajánlom gyermeknek és felnőttnek, hisz az egyik legjobb sportpszichológus az országban!
    Csak így tovább Ádám, én, mi büszkék vagyunk Rád és köszönjük, hogy vagy nekünk! Együtt minden sikerül!” (34 éves, többszörös felnőtt országos bajnoki érmes úszó)

  • „Sokkal bátrabb lettem és sokkal többet próbálkoztam. Már szinte az eredménnyel sem foglalkozom...”

    „Nekem mindenképpen segített a sportpszichológia. Sokkal bátrabb lettem és sokkal többet próbálkoztam. Már szinte az eredménnyel sem foglalkozom. Még vannak dolgok, amik nem mennek, de már érzem, hogy segített ez az egész. Nagyon szerettem csoportokra járni, de így egyedül azért jobb. Csak az én kérdéseimről és problémáimról beszélünk. Nagyon élvezem és hasznosnak találom a közös munkát!” (13 éves kézilabdázó)

  • „Először kb. egy másfél éve találkoztam az Ádámmal, már előtte is nagyon sok jót hallottam róla, de el nem tudom mondani mennyire jó volt élőben hallgatni...”

    „Először kb. egy másfél éve találkoztam az Ádámmal, már előtte is nagyon sok jót hallottam róla, de el nem tudom mondani mennyire jó volt élőben hallgatni. A szakosztályunknak tartott egy csoportos foglalkozást. Emlékszem, mindent meg akartam jegyezni, amit mondott, mert a szüleim nem igazán akarták engedni, hogy elkezdjek hozzá járni, ezért gondoltam, hogy megpróbálok mindent megtanulni, amit csak lehet egy alkalom alatt. Már egy héttel a foglalkozás előtt tejesen be voltam pörögve, nagyon fontos volt ez számomra. Nagyon sokat kérdeztem, mert nagyon érdekelt minden a sportpszichológiával kapcsolatban. Nagyon szerettem a sportomat és mindig a legjobbat akartam kihozni magamból, de mivel nagyon-nagyon izgulós voltam, ezért ez sajnos nem mindig jött össze. Nagyon sokat kellett veszekednem a szüleimmel, kb. fél év volt, mire meggyőztem őket. Most kb. 2 hónapja járok.
    Az első beszélgetésünk előtt eldöntöttem, hogy megpróbálok minél nyíltabb lenni, de azt nem gondoltam volna, hogy el is sírom magam. Dehát megtörtént. Azóta a nap óta nagyon-nagyon sok minden megváltozott az életemben, elkezdtem hinni abba, hogy van jövőm az evezésben és hogy semmi se lehetetlen, max nem én akarom jobban. Az első dolgom volt elmesélni mindenkinek hogy mennyire jó volt. És a következő edzéseken már próbáltam minél több dolgot az átbeszéltek közül használni. Akkor jöttem rá, hogy sokkal több van bennem, mint hinném és hogy bármit elérhetek, ha merek álmodni és megdolgozok érte. Az első beszélgetésünknél megkérdezte tőlem az Ádám, hogy mi a legnagyobb álmom, de semmit nem tudtam rá válaszolni. Most azt mondanám, hogy az, hogy egyéni csúcsokat döntsek, hogy jobb legyek a tegnapi önmagamnál, mind az edzésen, mind a pályán és az életben is. Igaz, nem járok régóta, de teljesen megváltozott a gondolkodásmódom és emiatt nagyon hálás vagyok az Ádámnak.
    Az előző versenyemen jutottam el arra a pontra, hogy teljesen elégedett voltam magammal, nem érdekelt, hogy ki végzett előttem, hogy kit hagytam le, csak örültem, hogy max lett. És amikor ez realizálódott bennem, hogy nem érzem rosszul magam amiatt, hogy nem lettem helyezett, elsírtam magam, annyira örültem. Boldog voltam, hogy eljutottam erre a pontra. Ha idősebb leszek, tuti hogy ezt fogom mondani az életem egyik legfontosabb napjának. Megtanultam, hogy nem szabad máshoz mérnem magam, hogy nem számít, ki van előttem vagy mögöttem, csak az a fontos hogy azt csinálom, ami a legfontosabb az életemben, evezek. Eddig minden, amit tanultam az Ádámnál nem csak az edzésekben segített, hanem az életemben is. Több baráti kapcsolatom megjavult amiatt, amit tanultam. Nagyon szépen köszönöm Ádám, hogy megtanítottál hinni, hinni magamban és a céljaim elérésében. Úgy gondolom, hogy ezt nem fogom tudni elégszer megköszönni Neked…” (14 éves evezős)

  • „Mióta használom a technikákat, jobban ki tudom zárni azokat a dolgokat, amire nem kell fókuszálni és jobban kezelem az izgulásomat versenyek előtt…”

    „Nekem sokat segített a sportpszichológia és mióta alkalmazom a technikákat nagyon sokat fejlődtem a sportban és az életben. Mióta használom a technikákat, jobban ki tudom zárni azokat a dolgokat, amire nem kell fókuszálni és jobban kezelem az izgulásomat versenyek előtt…” (10 éves úszó)

  • „Eltelt fél év és a fiam már meccsen is önmagát adja. Ott toporog az edző mellett, hogy végre becseréljék, élvezi a játékot még a legkeményebb meccseken is. Bátran, felszabadultan játszik, már nem ijeszti meg a tét, a nyomás...”

    „Az én 10 éves fiam jó focista. Az iskolaudvaron a barátaival, a szünetekben fantasztikus focista. Felszabadult, vidám, boldog, küzd, harcol, nála van a labda. A focipályán, meccsen, a focicsapattal közepes focista. Görcsös, fél, aggódik, kerüli a labdát, alig várja, hogy szabadulhasson tőle. Szeret a kispadon ülni, mert ott nem lehet hibázni. Anyaként be kellett látnom, hogy akármennyire ismerem a gyerekemet, ez az a pont, ahol hozzáértő szakmai segítséget kell kérnem. Eltelt fél év és a fiam már meccsen is önmagát adja. Ott toporog az edző mellett, hogy végre becseréljék, élvezi a játékot még a legkeményebb meccseken is. Bátran, felszabadultan játszik, már nem ijeszti meg a tét, a nyomás.
    Hogy mi történt az elmúlt fél évben? Felismertem, hogy ezek a félelmek kialakultak és fokozódtak benne. Nem tudom mi volt a kiindulópont, de biztosan szerepem volt benne nekem, a csapattársaknak, az edzőknek, barátoknak, sok mindenkinek a környezetében. Lehet, hogy elég volt hozzá egy jó szándékú, motivációnak szánt kritika, egy rossz nézés, egy pálya széli bekiabálás, egy rosszul megfogalmazott meccs előtti biztatás. Először ijesztő volt a gondolat, hogy ide bizony sportpszichológus kell. Viszonylag hosszú tanakodás után, más szülők javaslatára fordultam Ádámhoz. Az első beszélgetésen csak én vettem részt és már akkor éreztem, hogy nála jó kezekben lesz a fiam, ide minden aggodalom nélkül szívesen engedem el egyedül is és kár volt ezt a lépést ilyen sokáig halogatni. A kis focistámban is nagyon hamar kialakult a bizalom Ádám iránt. Hetente egyszer beszélgetnek négyszemközt. Hogy miről? Fogalmam sincs, a „varázslat” zárt ajtók mögött történik. Vidáman, jókedvűen jön ki, a kérdésre, hogy „na, mi volt?” csak annyi válaszol vigyorogva, hogy „semmi”. Aztán együtt nevetünk. Ezek a beszélgetések segítenek neki abban, hogy helyén tudja kezelni a nyomást, a stresszt, hogy ki tudja zárni azokat a negatív hatásokat, amik hátráltatták, amik elvették a kedvét, lelkesedését. Segítenek abban, hogy meg tudja élni azt a vagány, belevaló, csibész focistát mindig, minden helyzetben, azt, ami a jellemének meghatározó része a pályán és a pályán kívül is.
    Ádámtól én is tanulok. Magamról, a gyerekemről, a csapatsportról. Egyszer azt mondta nekem, hogy nem is kell tudnom, hogy miről beszélgetnek, hiszen „ez a fiam biznisze”. És tényleg nem kell tudnom a részleteket, mert én is bízom benne és a dolog működik…” (egy 10 éves focista édesanyja)

szülőkonzultáció, önismeret, pszichologus online, onlinepszichologus, online pszichológiai tanácsadás, pszichológus online tanácsadás