Amit gondolok a pszichológiáról...
Számomra a pszichológia a fejlődésről szól, hogy elindulunk egy úton, ahol minden egyes kanyarral, elágazással, megállóval újabb és újabb élményekkel, felismerésekkel gazdagodunk. Mintha lenne egy kirakósunk, amelynek a darabjai kezdetben még szanaszét hevernének, aztán szépen lassan összeáll a kép, és aminek korábban még a helyét sem láttuk, elkezd tökéletesen illeszkedni. Sokan gondolják úgy még ma is, hogy pszichológushoz a „gyengék” és „bolondok” járnak, valamint azok, akik nem tudják egyedül megoldani a problémáikat. Valójában azonban ezt a munkát mindig a bátrak kezdik el, akiknek van merszük szembenézni a hibáikkal, akik el tudják fogadni, hogy nem tökéletesek.
Nagyon sok olyan emberrel találkoztam már eddig is, akinek volt bátorsága kezébe venni az irányítást, mert megelégelte, hogy mindig csak sodródik az eseményekkel és nem játszik főszerepet a saját életében. William Ernest Henley Invictus című verséből idézve: „Magam vagyok sorsom ura, lelkem hajóján kapitány…” Én mindig a „kapitányokat”, a hétköznapi hősöket keresem, akik fejlődni szeretnének, változni, mert tudják, érzik, hogy sokkal többre képesek…